A hely melyet Chuck E. Cheesenek neveznek egyáltalán nem olyan ártalmatlan, mint ahogy azt az emberek állítják. Persze látszólag úgy néz ki, mint egy normális árkád pizzázó gyermekek számára, azokkal az ijesztő robot figurákkal a színpadon, de sajnos alkalmam volt megtapasztalni az igazat. A szörnyű igazságot a Chuck E. Cheese mögött. 2006 nyarán a középiskola előtt álltam és szerettem volna venni magamnak egy kocsit, úgyhogy úgy döntöttem keresek egy munkát. Napi szinten olvastam az újság hirdetéseket munka után kutatva, de sokkal több cikket találtam eltűnt fiatalokról, mint munkaajánlatokról. Ez egy furcsa időszak volt. A szüleim nem akartak elengedni sehová. E hónapban ez már a hatodik eltűnt tinédzser volt. Benne volt az újságokban, a tévében.. mindenhol. Mindegyikük 16-17 éves volt. Én egy kisvárosból származom Pennsylvaniában, de ezek miatt az eltűnések miatt sok figyelem került erre a kis városra. Folytattam a munkakeresést. Körülbelül 10 percnyire laktam egy üzletsortól, ahol volt egy Chuck E. Cheese és ahogy az üzleteket nézegettem észrevettem, hogy a Chuck E. Cheese ajtaján van egy ‘Munkaerőt keresünk!’ tábla. Bementem, hogy jelentkezzek a munkára. Megkérdeztem egy alkalmazottat a munkáról, erre ő mindenféle válasz nélkül az üzletvezetőt hívta. Egy férfi, a késői negyvenes éveiben járhatott. Odajött hozzám, üdvözölt és megkérdezte mikor tudnék kezdeni. Mindenféle előzetes megbeszélés nélkül csak úgy felajánlotta nekem a munkát. Ez eléggé megdöbbentett, de elmondtam neki, hogy akár már most is tudnék kezdeni. A férfi azt felelte, hogy jöjjek vissza másnap, hogy betanítsanak és átadja a munkaruhámat. Olyan izgatott voltam, hogy nem is gondoltam bele, hogy milyen furcsa is ez az egész. Arra gondoltam, hogy még a középiskola előtt gyűjthetek pénzt a kocsimra. Csak miután hazaértem tűnődtem el rajta, hogy milyen furcsa is ez, hogy csak úgy odaadták a munkát. Tulajdonképpen csak úgy felvettek egy teljesen idegen embert. Honnan tudják egyáltalán, hogy alkalmas vagyok e a munkára? Arra gondoltam, hogy biztosan kevés jelentkező volt, és örültek, hogy végre találtak valakit. Aznap este kicsit utána néztem, hogy nagyjából miből is fog állni a munkám. Arra jöttem rá, hogy valószínűleg vagy takarítanom kell,vagy jelmezbe kell öltöznöm. Ah remek. - gondoltam. Igazán nem akartam abban a cuccban mászkálni. Másnap úgy 4 óra körül visszamentem. Az üzletvezető köszöntött, majd átnyújtott egy piros, Chuck E. Cheese logós pólót. Aztán tovább haladt, hogy megmutassa mi is lenne a munkám. Ami az asztalok takarításából, felmosásból és a robotok karbantartásából állt. Igazán megörültem, hogy nem kell beöltöznöm azokba a jelmezekbe, de nem igazán értettem, hogy mit ért a robotok karbantartása alatt. Rákérdeztem. Azt válaszolta, hogy néha a figurák meghibásodhatnak, főleg Chuck E. Elmagyarázta, hogy az animatronicok néha még a legjobb formájukban is felmelegedhetnek és ez meghibásodáshoz vezethet. Az én munkám ennek a megakadályozása volt. Ami abból állt, hogy néha a robotok szőrét be kellett fújkálnom valamilyen üveg sprayel melyben valószínűleg víz lehetett. Ez valahogy lehűti az animatronicokat.. vagy nemis tudom. Nem igazán találtam ebben logikát, de nem kérdeztem rá. Végülis elég könnyűnek tűnt. Miután megmutatott mindent az üzletvezető megkérdezte, hogy el tudnám e kezdeni a munkát még ma. Kicsit ledöbbentem, de minden áron pénzt akartam keresni, szóval elvállaltam. Csak ekkor mutatkozott be, mint John majd megkérdezte az én nevemet. Miután bemutatkoztam elsietett. Még sikerült megállítanom, hogy megkérdezhessem tőle, hogy szüksége van e bármilyen személyes információmra, vagy a munkavállalói kártyámra, mivel még csak 16 éves voltam. Erre mosolyogva ezt mondta:
-Ne aggódj emiatt haver! Ez a munka nincs nyilvántartva.
Megkérdeztem mikor kell kezdenem, és hogy mikor jár le a munkaidőm. Azt mondta, hogy csak kezdjek el takarítani és menjek el, ha azt mondják. Ezután köszönés nélkül kirohant az üzletből. Csak álltam ott. Kínosan éreztem magam és elég zavarodottan. Mégis miféle munkahely ez? Menjek el ha aztmondják? Mégis meddig akarnak itt tartani? És nincs szükségük semmilyen információra? Elkezdtem az asztalokat letakarítani, és egy darabig csináltam is, végülis nem volt olyan nagy dolog. Körülbelül egy alkalmazott odajött hozzám, és azt mondta, hogy menjek fel a színpadra és takarítsam le a robotokat mielőtt elkezdődik a show. Megtöltöttem egy vödröt szappanos vízzel, majd egy pár papírtörlővel odamentem a robotokhoz. Mindegyikük teljesen tisztának tűnt. Csak úgy ahogy számítottam. Mégis mitől is lennének piszkosak? De úgy gondoltam megcsinálom mindenképpen. Jobbról kezdtem az első figurával, azaz ember forma aki úgy néz ki mint egy szakács. Beledörgöltem abba az isten verte papírtörlőbe az arcát. Nem mintha bármi is változott volna utána. Pont ugyanolyan tisztának nézett ki utána is. Folytattam ezt amég elnem értem a Chuck E. robotot. Ami bal oldalt volt a legszélén a sornak. Mindenképpen ez tűnt mind közül a legélethűbbnek. Egészen addig a pontig amíg, hogy elég ijesztő volt. Mégis hogy találják szórakoztatónak a kisgyerekek ezt a szart? Nem értem. A többi robottal ellentétben Chuck E. elég piszkosnak látszódott. Legfőképpen a szája körül, szóval elkezdtem dörgölni az arcát azzal az isten verte papírtörlővel. Furcsa volt, ez a robot valahogy puhább volt mint a többi. Pont mikor végeztem a robot felém fordította a fejét és kinyitotta a száját. Hátraugrottam és majdnem felsikoltottam. Átsétáltam a másik oldalára a robotnak, hogy lássam követ-e a feje. De nem, nem követett. Nyilvánvalónak tűnt, hogy valamiért bekapcsolva hagyták a Chuck E. robotot. Nem igazán foglalkoztam vele ezután.
Miután egy újabb órát töltöttem el ücsorgéssel, újra lekellett takarítanom az asztalokat, majd a színpadot a show után. Mindezt félretéve elég könnyű és unalmas este volt. Végül az egyik alkalmazott jött oda hozzám és aztmondta menjek haza. Azthiszem majdnem 9 óra lehetett amikor elmentem. Hazafelé az úton valahogy boldognak éreztem magam, örültem neki, hogy ilyen gyorsan találtam egy könnyű munkát. Egyáltalán nem esett nehezemre, többnyire csak ott ültem és figyeltem azokat a robot figurákat. Késő estére elég gyorsan elaludtam, de úgy hajnali 3kor felébrettem egy hangra, ami kintről jött. Előszőr elég érthetetlennek tűnt, de aztán gyorsan kitudtam venni belőle egy nagyon magas, ijesztő hangot. Egy elég csendes környéken lakunk, szinte soha senkit nem látni az utcán. Egy kicsit bátortalannak éreztem magam, de elhatároztam, hogy kinézek az ablakon. Félrehúztam a sötétítőt és kilestem. Kint az éjjeli lámpa elég fényt biztosított, hogy megvilágítsa a kertünket, az utcát és valamennyire az utca melletti fákat. Végig néztem az utcán, hogy hátha meglátok valakit, de senki. Pont mielőtt lefeküdtem volna észrevettem valamit az utca túloldalán, a fák szélénél. Egy alakot láttam, ami úgy nézett ki mint egy nagy darab ember. Ahol állt pont nem világította meg a lámpa fénye az alakját. Csak egy sötét alakot tudtam kivenni, aki az ablakom felé néz. Visszahúztam a sötétítőt és visszaugrottam az ágyamba. Legszivesebben szóltam volna az apámnak, de nem akartam, hogy dedósnak tartson. Mi féle elbaszott creep ácsoroghat így ilyenkor ott? Mindegy, nem számit ő kint van, én pedig bent. Gondoltam. Megprobáltam visszaaludni, de egy órán keresztül csak arra az alakra gondoltam aki ott ácsorgott. Azon tanakodtam, hogy vajon kint áll még? Végül sikerült összeszednem magam, hogy újra felhúzzam a sötétítőt és kinézzek. Eltűnt. Uhhh... micsoda megkönnyebbülés. Visszahúztam a sötétítőt és ezután viszonylag gyorsan visszaaludtam.
Másnap visszamentem dolgozni úgy 4 óra körül. Furcsa volt az nap, miután bementem észrevettem, hogy egy csomó másik alkalmazott furán néz rám. Mintha nem tartoznék oda vagy valami ilyesmi. Odajött hozzám az egyik és aztmondta, hogy a mai nap folyamán csak az animatronikokat kell karbantartanom. Nem volt ezzel sok problémám, csak azon gondolkoztam, hogy miért kell nekik valaki aki csak ott ücsörög órákon keresztül. Hiszen csak robotok voltak. Az első két óra lassan telt. Egyik robot sem mozdult meg, vagy hevült volna túl. Már befejeztem a "takarításukat" ha egyáltalán lehet annak nevezni. Szóval nem volt mit tegyek. Arra gondoltam, hogy másnap fogok vinni egy pár újságot magammal, hogy legalább azzal tudjam eltölteni az időt. Aznap este nem léptek fel az animatronikok, gondoltam csak a gyerekek születésnapi szúrján szokták azokat tartani. Biztosan ezért volt mindegyik mozdulatlan aznap este. Na mindegy, ahogy ott ültem elég időm volt arra, hogy jobban megvizsgáljam őket. Például, hogy a függönyök mögött valami féle elektronikus fal van és hogy hogy lehet, hogy két robot ami ül, mégis ugyanolyan magas volt mint az ami áll. Mindegyiküket ijesztőnek találtam, de a legijesztőbbnek a Chuck E. robotot láttam. Még soha nem láttam egy animatronikot, ami ennyire élethű lett volna. Hitelesen úgy nézett ki mint valami hatalmas egér vagy patkány. Akármilyen bután is hangzik. Ahogy ott szemben állt a függönyökkel, azzal az ijesztő mosollyal az arcán. Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam miatta. Mielőtt még jobban megtudtam volna vizsgálni, az egyik felettesem jött hozzám és aztmondta, hogy tartsak ebéd szünetet. Megkérdeztem tőle, hogy mégis mi értelme van a munkámnak? és elmondtam neki, hogy nem igazán csináltam semmit egész nap. A válasza az volt, hogy "A te munkád több mint aminek látszik" miii? hogy érti? De mielőtt még befejeztem volna a mondatot otthagyott. Ettől csak mégjobban összezavarodtam. Úgy gondoltam ez a nő egy bolond. Mégis mi okom lett volna mást hinni? A fél órás ebéd szünetemen 50%-os kedvezményt kaptam az összes ételből ami a menün volt. Ez elég rendes volt. Miközben ettem egy másik alkalmazott, aki úgy a 20-as éveiben járhatott jött oda hozzám, nagyon ijedtnek látszódott, azt mondta "Tűnj el innen! Amég még lehet!" mielőtt még mondtam volna valamit neki gyorsan oda sietett a kijárathoz és eltűnt a szemem elől, soha többé nem láttam. Wow! Elég sok idióta dolgozik itt, gondoltam. De végülis mire számítottam amikor felvesznek bárkit aki csak úgy bemegy hozzájuk. Mikor lejárt a szünetem, hát végülis az egész munkám egy szünet volt. Egész nap nem csináltam semmit, de amikor lejárt az ebéd szünetem visszamentem a színpad mögé, de amikor kinyitottam az ajtót, hogy bemenjek a Chuck E. robot állt velem szemben egy hatalmas mosollyal az arcán. Majdnem hátra estem az ijedtségtől és a sokktól. De végül a kíváncsiságomtól vezérelve odamentem a robothoz, hogy jobban megvizsgáljam. Azthittem kivan kapcsolva, egy párszor megveregettem a karját hátha megmozdul, ahogy megütögettem egyáltalán nem olyan érzés volt a karja mintha műanyag lenne szőrrel borítva, olyan érzés volt mintha egy valódi kart ütögetnék. A robot ekkor újra felém fordította a fejét. Mi a franc van ezzel a szarral? Ez az izé annyira élethű volt, hogy nem is igazán akartam már vele egy helyen lenni. Főleg még 3 órán keresztül. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy túlmelegedett és most meghibásodott. Szóval lefújkáltam azzal az üveg vízzel. Ettől mintha mégcsak mégjobban meghibásodott volna. A szája elkezdett fel-le mozogni és a szeme becsukódott. Egy visszataszitó nyikorgó hang hagyta el a robotot. Basszameg! Ugye nem tettem tönkre? - gondoltam. Aztán abbahagyta a mozgást és kinyitotta újra a szemét. Nem próbáltam mégegyszer lefújni. Visszamentem, hogy leüljek a székemre és megpróbáltam nem odafigyelni rá. Minél hamarabb túl akartam lenni a műszakomon, de ahogy leültem a székre és felnéztem a Chuck E. robot újra felém fordította a fejét. Nem tetszik ez nekem, ezt a cuccot túl élethűre csinálták. A következő pár órát azzal töltöttem, hogy kínosan ültem miközben a robot szemei engem figyeltek. Arra gondoltam amit az elöbb a nő mondott "A munkád több mint aminek látszódik" és az a fura fickó aki aztmondta tűnjek el amég még tudok. Mi a francot akar ezt jelenteni? Azt tervezik, hogy megölnek vagy mi? Ez a hülye stréber valószínüleg csak szivatni akart. Folyamatosan nézegettem az órámat. Alig vártam, hogy odajöjjön valaki, hogy aztmondta elmehetek mint az előző nap. De senki nem jött be, hogy szóljon. Már 10 óra volt, úgy döntöttem, hogy csak fogom magam és elmegyek. Mikor kimentem a színpad mögül nyitva hagytam az ajtót, hátha valaki bekell hogy menjen, hogy lekapcsolja a robotokat. Ahogy mentem az üzlet kijárata felé észrevettem, hogy sehol nincs senki. Néhány lámpát is lekapcsoltak már. Úgy gondoltam ma elég korán zárnak. Biztos voltam benne, hogy az üzletvezető valahol ott van, hogy bezárjon úgyhogy nyugodt szívvel elmentem. Hazafelé az úton átgondoltam az egész szituációmat, hogy milyen könnyen felvettek, milyen fura is volt a munkám és hogy milyen furcsán is néztek rám aznap. Nem beszélve azokról a dolgokról amiket mondtak, és arra gondoltam ha ma este nem volt nekik műsor akkor miért is kellett bemennem? Miért nem kapcsolták egyszerűen ki a robotokat? Miért volt rá szükségük, hogy bemenjek és 6 órán keresztül nézzem őket? Mégis miért kellett vigyáznom rájuk? Már igazán nem éreztem jól magam ezen a munkahelyen. Arra gondoltam, hogy másnap bemegyek és elmondtam Johnnak hogy már nem érdekel többé az állás. Aznap este miközben az ágyamon feküdtem, megprobáltam gondolkozni azon, hogy mi más helyre tudnék elmenni. De az a kép, ahogy a Chuck E. robot nézett engem újra és újra előjött a gondolataimban. Nem tudom, hogy miért. Nyilvánvaló volt, hogy a robot feje ilyen tovább fejlesztett interaktív technológiával bír, csak valahogy egy kicsit mintha túlságosan is tovább fejlesztett lett volna. Ez volt az utolsó gondolatom mielőtt elaludtam volna. Éjjeli háromkor ugyanarra a hátborzongató nevetésre ébredtem ami kintről jött az ablakomon át. Ezúttal közelebbről jött, sokkal közelebbről. A szivem elkezdett egyre jobban verni a mellkasomban. Az az alak akit a múltkor láttam visszajött, visszajött úgy tűnik azért, hogy engem zaklasson. Szembe kellett néznem ezzel az alakkal, úgyhogy felálltam és megfogtam a sötétítőt. Összegyüjtöttem a bátorságot, hogy félrehúzzam. Mikor már elég bátornak éreztem magam egyetlen gyors mozdulattal félrehúztam a függönyt. És ezáltal felfedtem azt. A Chuck E. Cheese figurának a fejét láttam meg ahogy kint állt az ablakom előtt. Egyenesen rám bámult, ugyanazzal a mosollyal amit a Chuck E. Cheese's étteremben láttam. Majdnem kiugrottam a bőrömből úgy megijedtem. Ahogy hátra álltam valamin megbotlottam és elestem. Mire sikerült feltápászkodnom észrevettem, hogy az arc eltűnt az ablakból. Megfogtam a sötétítőt és visszaráncigáltam. Leültem az ágyamra, hogy megpróbáljam megérteni mi is történt. Ah... valaki szórakozik velem, ezek a seggfejek. Biztosan követtek hazáig majd felvettek egy Chuck E. Chesse's jelmezt, hogy megijesszenek. Tudtam, hogy mind seggfejek. Ahogyan néztek rám, ahogy ott voltam és sugdolóztak a hátam mögött, és a fura dolgok amiket mondtak. Lefogadom, hogy az a hülye stréber volt, akivel még délután találkoztam. Lehet, hogy csak az egész hülye átverés miatt vettek fel? Lehet azért vettek fel ilyen gyorsan? De de miért? Miért én? Mivel szolgáltam rá? Elhatároztam, hogy másnap bemegyek, és elbeszélgetek Johnnal a managerrel és elmondom neki, hogy felfogom jelenteni őket hogyha nem hagyják abba a zaklatást. Az éjjel nem igazán tudtam elaludni. Valószínűleg órák teltek el mire végül sikerült elaludnom.
Reggel korán felébredtem, gyorsan lezuhanyoztam, gyorsan reggeliztem és elrohantam otthonról. Egyenesen a Chuck E. Cheese felé vettem az irányt. Mikor megérkeztem, 3 rendőrautó parkolt az üzlet előtt. A bejárat elvolt kerítve sárga szallaggal. Mi a fene történt itt? gondoltam, megkérdeztem az egyik rendőrt, hogy mi történt és aztmondta, hogy az egyik animatronik robotot elrabolták az előző éjjel. Mégis ki a fene rabolna el egy ilyet? És minek? gondoltam magamban. Az egész nevetségesnek látszódott, nem pedig egy bűnügyi helyszínnek. Ez az egész szituáció, amióta elkezdtem a munkát, valami nincs rendben ezzel a hellyel. De nem akartam rájönni, hogy mi az, csak elakartam kerülni ezt az egészet. Hazasétáltam és rákerestem Google-n ugyanerre a Chuck E. Cheese's üzletre. Megtaláltam az üzletvezető telefonszámát, de nem az volt odaírva, hogy John, valami George Mayhew nevű férfi. Ezt is furcsának találtam, de végül felhívtam a számot. Hangposta. Hagytam egy üzenetet, elmondtam ami a gondolataimban volt és letettem a telefont. Reméltem, hogy ezzel véget is vetek ennek az egésznek. Aztán eszembe jutott: A picsába, még nem fizettek ki! Most aztán egy igazán kínos helyzetbe kerültem, mivel most vissza kell menjek, hogy átvegyem a fizetésem. Ahh mindegy, majd holnap elmegyek. -gondoltam. Ezeken kívül a nap további része átlagosan telt. Csak este jöttem rá, hogy apámnak aznap éjszakáznia kellett, anyámnak pedig a nagyszüleimnél kellett maradnia, mert a nagymamám rosszul érezte magát. Ami azt jelentette, hogy egyedül voltam a házban. Áthívhattam volna a barátaimat, de nem igazán volt hangulatom hozzá. Szükségem volt még egy kis időre, hogy átgondoljam mi volt azzal a Chuck E. Cheeseel. Ki a fene rabolna el egy animatronicot? Bár gondolom valamennyit megérhetnek, de megéri az egész fáradtságot? Miért nem rabolnak ki egy ékszerboltot, vagy valami? Mindegy, nem az én problémám. Aznap este keszen álltam, hogy felhívjam a rendőrséget, ha újra zaklatnának. Sokáig fent voltam az éjjel, úgy hajnali 2-ig nézhettem a tévét félálomban, aztán megpróbáltam elaludni. Nem sikerült. A gondolataim nem hagyták. Körülbelül egy órán át forgolódtam az ágyamban, nem is igazán voltam fáradt. Az agyam mintha csak a nevetést várta volna odakintről, vagy valamilyen kopogást az ablakon. Egészen addig a pontig, míg paranoiás nem lettem. Hangokat képzeltem be, valamiféle nyikorgó hangot, elkezdtem hallucinálni dolgokat, mintha a szobám másik végében látnék egy alakot. Megpróbáltam meggyőzni magamat, hogy csak paranoiás vagyok és aludnom kéne mostmár. Egy kicsit sikerült lenyugtatnom magam, egészen annyira, hogy majdnem sikerült elaludnom. - Áh, végre megnyugodtam. És az ezt követő pillanatban megcsörrent a telefon.
-Mi a fasz, mégis ki telefonál ilyen későn? Ránéztem a kijelzőre, azt írta ismeretlen szám. Majd biztos felveszem, mi? Letettem az asztalra és leültem. Olyan közel voltam, hogy elaludjak. Erre tessék, most újra fent vagyok. Valójában féltem, és ezért nem vettem fel a telefont. Körülbelül 1 percen belül meghallottam a hang-postajelzést a telefonomon. Az előző hívó hagyott egy üzenetet. Nem akartam meghallgatni, inkább majd reggel. Viszont feljött egy szörnyű gondolat: lehet hogy a hívás a beteg nagymamám miatt érkezett. Felkaptam a telefont, és elindítottam a hangpostát. Egy ismerős hangot hallottam, John volt az, az üzletvezető. A következőt mondta:
-Sajnálom, igazán semmi személyes nincs az egészben! Meg kell- meg kell értened, szükségünk volt rád. Kellett valaki.... öh... kezd éhes lenni. Ennie kell, különben.. Figyelj rám, figyelj rám amikor azt mondom, hogy az áldozatod ne-nem vész feledésbe. Értsd meg, hogy az egészet csak azért tesszük, hogy... csak az emberiségért. Ne-nem tudjuk megölni. A próbálkozásunkkal csak felidegesítjük. Hogyha-ha nem etetjük, akkor ő-ő... úristen! Sohasem terveztük, hogy megszökjön, mindig a színpad mögött kellett volna ennie. Úristen, annyira sajnálom! -Mi a fasz volt ez? Mi? Mostmár túl messzire mentek ezzel a viccel. Ez az egész őrület! Fel kell hogy hívjam a rendőrséget. Kipattantam az ágyból és felkapcsoltam a lámpát. Tárcsáztam a 911-et és odaemeltem a telefont a fülemhez. És csak ekkor történt, hogy megláttam.. azt. A lény volt az. A-a patkány... Chuck E. volt az. A szobám sarkában állt, mosolygott rám. Meghallottam a 911-es diszpécser hangját a vonal másik oldalán, de addigra a telefon már a földön volt. Úgy éreztem, hogy a gyomrom kifordul a helyéről. Nem tudtam megmozdulni. A lény hatalmasra tátotta a száját. És elkezdett lassan felém közeledni. Csapdába estem. Az egyetlen kiút az ablakon keresztül volt. Félrehúztam a sötétítőt és kinyitottam az ablakot. A lény addigra már csak pár lépésre volt tőlem. Kiugrottam az ablakon, és olyan messzire rohantam, amennyire csak tudtam. Pár órával később visszasétáltam a házamhoz. Mert emlékeztem rá, hogy felhívtam a 911-et. Arra számítottam, hogy addigra már ott lesz pár rendőr. Igazam volt, még apám autója is ott parkolt. Elmondtam a rendőröknek, hogy valaki betört a házamba Chuck E. Cheese jelmezben egy késsel és csapdába ejtett a szobámban, ezért kiugrottam az ablakon. Azt is elmondtam nekik, hogy nemrég kezdtem dolgozni a Chuck E. Cheeseben nem messze innen és azóta történnek ezek a furcsaságok. Biztosítottak afelől, hogy körül fognak ott nézni. Majd egy pár kérdés után el is mentek. Kiküldtek egy járőrt, hogy éjjel vigyázzon a házra. Másnap a rendőrök átkutatták a Chuck E. Cheeset és egy szörnyű dolgot fedtek fel. Egy eldugott helyen, a színpad mögött volt az öt eltűnt tinédzser holtteste. Alig lehetett felismerni őket. Az üzletet bezárták, de soha nem hallottunk semmit Johnról a menedzserről. Ezután a lény már nem jött többet a házamhoz. Az elejétől fogva tudtam, hogy nincs rendben valami azzal a hellyel. Persze a rendőrségnek valósághűbben kellett előadnom a történetet. Nem hitték volna el, hogy egy patkány robot meg akart enni. Ami legjobban nyugtalanít, az a tudtat, hogy a lény még mindig kint van valahol. Néha éjjelente arra ébredek, hogy kintről a fák mögül hallom azt a nevetést. Nos, sosem mondtam még el senkinek ezt a történetet, mostmár tudsz a szörnyűségről, ami a Chuck E. Cheeseben történik. És ha valaha is ott dolgoznál, csak emlékezz, hogy az az animatronikus egér amit a színpadon látsz talán több, mint aminek látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése